Pontosan úgy néz ki, ahogy emlékszem rá. A memóriám szebb erről a játékról, mint amilyen volt. Nintendo 64 és 3DS-en is számtalanszor végig játszottam, így egy óra elég volt, hogy tudjam mivel állok szemben.
Egy igazi, hűséges, de modern remake. Vannak jobb és rosszabb remakek és ez a sokkal jobbak közé tartozik. Sok fejlesztő csak ráhúz új grafikát a régi csontvázra, régi animcáiókkal mozognak nagy felbontású karakterek és minden ugyan úgy működik. Ilyen volt a Conker Live and Reloaded, de egy ismertebb és frissebb példa az Oblivion. Az egy élvezhető szemétdomb. Egy lusta Unreal Engine réteg egy elavult rendszeren, ami az elavult rendszer nosztalgiája miatt működik ma is. De olcsó megoldás és a szememben lehúzás is picit.
A Resident Evil 2 remake indította el az új hullámot a stílusban. Az tényleg a szó szoros értelmében egy újra elkészített játék volt. Megtartotta a történetet, a hangulatot. De modern keretek közé helyezte játékot. A tank irányítás a fix kamerás elő-renderelt világban volt értelmes, hiszen ott a kamera váltások miatt a karakternek meg kellett tartani az mozgás irányát. Ez fontos volt, amikor menekülnöd kellet és működött is, amint 15-20 perc után megszokta az agyad a fura irányítást. De az új verzióban helyesen eldobták ezt, hiszen a világ kinőtte ezt a technikai limitációt és egy egészen másfajta horrort lehet most készíteni. Ez a totális véglete egy remaknek. A Residen Evil sorozat reneszánszát hozta el, ami a Requiem-ban csúcsosodott ki, ami rengeteget tanult a remakekből is. Egy jó remake a fejlesztőket is jobbá teszi.
Az Oblivion – Resident Evil 2 spektrumon Zelda valahol a kettő között helyezkedik el. Egy óra játék elég volt ahhoz, hogy érezzem, amit gyerekként éreztem, amikor először ébredt fel Link Kokiri erdőben. Viszont azonnal megtanultam, hogy tudok ugrani bármikor. Egy finomítás, aminek modern játékban van értelme. Szintén a kamera szabadon mozgatható, így a kard megszerzése is megváltozott, hiszen a fejlesztőknek már nem kell megtanítani a darabos kamera kezelését az új játékosoknak. A grafika pedig csodálatos. Hű maradt a régi irányvonalhoz, de szövet szintű részletességgel. A remake ott maradt közel az eredetihez, ahol bűn lett volna eltérni és ott frissítette fel, ahol a régi út járhatatlan lett volna. Közelebb áll a RE2-höz, mint Oblivionhoz, mégis többet tartott meg az eredetiből, mint hittem volna.
Nem tudom, hogy fogok e véleményt írni róla, mostanában nincs nagy kedvem ilyesmihez a rovat akár meg is szűnhet. De, ha írnék az értékelés „ajánlom” lenne. Egy óra játék és a Deku fán való átrohanás után mondom. Ez egy tűpontosan elkészített játék, amit öreg rajongók imádni fognak és új játékosoknak új kedvencük lehet.